A kiválasztás alapgondolata az, hogy a föld népei közül az Isten választott magának egy népet, hogy szentté tegye, és bennük mutassa meg hatalmát minden népek között. Példaképül rendelte őket, hogy a tőle származtatott törvények betartatásával minden nép közül különbet faragjon, és vezetőként álljon az Isten előtt egy olyan papság, olyan küldött réteg belőle, amelyen keresztül a hatalmát akár minden nép fölött is kiterjesztheti.

A kiválasztás elve már nem csak ott sántít, hogy mintául, példaképül akarna Isten egy népet magának a többi nép közül, mivel a mintákhoz való igazítás folyamatáról már láttuk, hogy milyen módon képes megrontani az emberi gondolkodást, érzékenységet és természetet. Mivel a Mózesen keresztül elindított társadalmi berendezkedés hierarchikus, a tetején egy centrális irányító szervvel, a kiválasztás gondolata szintén ezt a centrális hatalmat teszi elképzelései kiindulópontjaivá. A kiválasztott nép tehát valójában nem más, mint akin ez a centrálisan megszervezett vallási hatalom uralkodni fog, előre vetítve annak lehetőségét, hogy ennek a népnek majd az összes többi nép a szolgálatára lesz. A kiválasztás tehát hatalom, így minden képviseleti szervezettől, papi intézménytől, prófétikus hangtól a kiválasztottság gondolata állandó alátámasztást fog nyerni, valamint hivatkozási alapul fog szolgálni a nép bizalmának megerősítésében.

Ám ott is sántít a dolog, hogy a többi néppel ez alatt az idő alatt nem foglalkozna az Isten? Azokat magukra hagyja, csináljanak, amit akarnak, elromolhatnak, tönkre mehetnek, az Istent nem érdekli, egyetlen gondja a választott nép felemelése, és karbantartása lenne, őket segíti törvényekkel, áldásokkal, prófétákkal, a többi néptől pedig ezeket a szolgáltatásokat mind megvonja. A ki nem választott népek karbantartására és felemelésére nincs szükség, ellenben ha sikerrel szolgává tudott tenni egy népet, akkor a megerősített nép segítségével könnyen hatalmat tud venni a többi nép fölött. És máris visszatértünk az Ismeretlen Intelligencia által kitaposott mederbe, akinek jól kimutatható célja Izrael népe feletti hatalom megszerzése:

 

 3. Mózes 20:7-8:

Szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.

És tartsátok meg az én rendeléseimet, és cselekedjétek azokat. Én vagyok az Úr, a ti megszentelőtök.

 3. Mózes 20:22:

Tartsátok meg minden rendelésemet és minden végzésemet, és azokat cselekedjétek, hogy ki ne okádjon titeket az a föld, amelybe én viszlek be titeket, hogy ott lakjatok.

 3. Mózes 20:24:

Néktek pedig mondom: Ti örökölni fogjátok az ő földüket, mert én néktek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül.

 3. Mózes 20:26:

És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek.

 5 Mózes 7,6-13:

Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén.

Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok;

Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, a mellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az egyiptombeli Fáraó királynak kezéből.

És hogy megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, a ki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezer íziglen azok iránt, a kik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják.

De megfizet azoknak személy szerint, a kik őt gyűlölik, elvesztvén őket; nem késlekedik az ellen, a ki gyűlöli őt, megfizet annak személy szerint.

Tartsd meg azért a parancsolatot, a rendeléseket és végzéseket, a melyeket én e mai napon parancsolok néked, hogy azokat cselekedjed.

Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat: az Úr, a te Istened is megtartja néked a szövetséget és irgalmasságot, a mely felől megesküdött a te atyáidnak.

És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését azon a földön, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt.

 

Több dolgot is elárulnak a fenti részletek Mózes könyveiből. Az egyik, hogy Izrael feletti hatalom megszerzése már régóta terve az Ismeretlen Intelligenciának. A másik, hogy hogyan értelmezi a szeretet és gyűlölet fogalmát, az Ismeretlen Intelligenciának a nép felé mutatott szeretete inkább arról az elkötelezettségről tanúskodik, melyben végrehajtja a korábban a nép atyjainak adott ígéreteit, függetlenül attól, hogy azokhoz az atyák gyermekeinek már semmi köze. Tehát eleve manipulatív szeretetről beszélünk, melynek célja valójában öncélú: a nép feletti uralom megszerzése, a föld birtokba vétele, és az elfoglalt földön már a hatalom maradéktalan gyakorlása a szolgává vedlett Izraelen.

A nép Isten felé mutatott szeretete és gyűlölete egyetlen szempont alapján dől el, mégpedig az engedelmesség kérdésén. Aki engedelmeskedik a parancsolatoknak és rendeleteknek az szereti az Úristent, aki pedig nem engedelmeskedik, az gyűlöli, a mintát az engedelmeskedéshez a törvény megmutatja, a megfelelést puszta hasonlítással könnyen elvégezheti bárki. Az már nem érdekli az Ismeretlen Intelligenciát, hogy az engedelmes szolgai módon cselekvő egyén mennyire gyűlöli valójában az Úristent, és az se érdekli, van-e irányában szeretet abban az egyénben, aki éppen megszegett egy törvényt, az eljárás mindenképpen beindul, mert a törvény szava kell, hogy döntsön szeretet és gyűlölet mérlegelése felett. A szeretetről és gyűlöletről vallott nézetek Mózesnél tükrözik a lélek és a szellem működése felől való teljes értetlenséget, és nyilvánvalóvá teszi azt, hogy ha a mennyei Atya Jézusnál Lélek és Szellem, akkor olyan nézetek nem származhatnak tőle, amelyből hiányzik a lélek és a szellem.

Nyilvánvaló az Ismeretlen Intelligencia szándéka, a nép teljes elkötelezettséget vállaljon, legyen azért szent, továbbá gyors sikerre törekszik, a hatalom megszilárdításának minden módját latba veti. A kiválasztás rögtön ígérethez is kapcsolódik, egy földet kíván megszerezni a népnek, hogy mire a pusztában sikerrel megfosztja a népet a szabadságától, és engedelmessé teszi valamennyire őket, képes lesz rávenni a népet arra, hogy a földet erőszakkal szerezzék meg a rajta lakó népektől. Az ígéret úgy szól, hogy az Ismeretlen Intelligencia fogja a földet Izrael kezébe adni, de szó nincs erről. A földet Izrael háborúságokkal szerzi meg, azaz könyörtelenül lemészárolja a rajta lakó népeket, és a győzelmet az Ismeretlen Intelligencia hatalmának tudja be. Ha valóban segített ezekben a véres mészárlásokban az Ismeretlen Intelligencia, akkor a hódítást végrehajtó Izrael bűne egyben az ő bűne is. Itt mutatkozik meg például a kiválasztás azon manipulatív értékelése, melyben a kiválasztásba nem került nép mennyire semmit se jelent az Ismeretlen Intelligencia szemében, mennyire eltaszított, mennyire megvetett, mennyire ellenséges a kiválasztás szemlélete az emberiség más népeinek egészére. Jól tükrözi a mészárlások indoklásául felhozott főbűn megemlítése is azoknak a népeknek:az elítélését, tudniillik nem az Ismeretlen Intelligencia lábainál hevertek, nem neki engedelmeskedtek, nem őt imádták:

 

 5 Mózes 7,1-2:

Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyre te bemenendő vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiűz te előled a Khitteust, a Girgazeust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust, és a Jebuzeust: hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erősebbeket;

És adja őket az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered őket: mindenestől veszítsd ki őket; ne köss velük szövetséget, és ne könyörülj rajtok.

 4 Mózes 33,52:

Űzzétek ki akkor a földnek minden lakosát a ti színetek elől, és veszessétek el minden írott képeiket, és minden öntött bálványképeiket is elveszessétek, és minden magaslataikat rontsátok el!

 5 Mózes 20,18:

Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ő mindenféle utálatosságaik szerint cselekedni, a melyeket ők cselekszenek az isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen.

 5 Mózes 9,5:

Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért űzi ki őket előled

 

A főbűn tehát idegen hatalmak szolgálata, rivális istenek imádata, amelyekről a nép fiai meg sem győződhetnek, hogy jobbak vagy rosszabbak az Ismeretlen Intelligencia szándékainál, cselekedeteinél vagy teljesítményénél, azonnali pusztítást rendel végrehajtásra, amely mögött hatalmi féltékenység húzódik. Az Ismeretlen Intelligencia sötét szándékai egyre nyíltabban kerülnek kimondásra, és minél inkább érzi nyeregben magát, annál gyilkosabb dühvel veti magát az ellenségeire:

 

 5 Mózes 32,39-42:

Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.

Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!

Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.

Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!

 

Az Ismeretlen Intelligencia felfuvalkodása példátlan. Ha az istentelenség teszi ellenségévé valamelyik népet, és ez elég indok arra, hogy eltörölje a föld színéről, ahogyan azt a tejjel és mézzel folyó föld lakosai esetében láttuk, akkor minden nép istentelen nép, az egész emberiség ellenség, ha nem veti magát alá az Ismeretlen Intelligencia szolgálatának. Az Ismeretlen Intelligencia emberiség ellenes szerepe egy olyan hatalom megalkotásában, amelyben magát isteníti, feltétel nélküli engedelmességet követel, és gyilkos dühvel üldözi azokat, akik más Isten imádnak legyen az igazi vagy hamis, vagy egyszerűen „istentelen”, amely fogalom az ő szótárában egyértelműen az Ismeretlen Intelligenciától való függetlenségre céloz, rendkívül veszedelmes, és gondolkodás nélkül támadást vált ki ellene.

 

A kiválasztás tehát úgy jelentkezik a nép előtt, mint valami hatalmas ígéret, egy tejjel és mézzel folyó föld megnyerésében, és mikor a kiszolgáltatott helyzetükben szövetséget kötnek az Ismeretlen Intelligenciával, még mindig nem tudják, hogy a „kezedbe adom a tejjel és mézzel folyó földet” alatt azt kell érteni, az valójában saját maguknak kell gyilkossággal, vérontással, és népirtásban való bűnrészességgel maguknak megszerezni. A szövetség maga elvont. Ugyanis nem egyes személyekkel kötődik, hanem egy „néppel”, azaz akkor is érvényesíthetőek a szabályai, mikor már a szövetséget kötött atyák mindegyike kihalt. Itt a szövetségkötés félrevezetésének másik kulcsa. A gyermekek ugyanis, akik már a szövetség hatalma alatt születnek, már nem dönthetnek saját akaratból a szövetség szabályainak megtartására, mint az atyjuk, eleve kötelességük az engedelmesség, még akkor is, ha nem értenek egyet valamelyik rendelkezéssel, vagy nem értenek egyet a hatalom szolgálatának követeléseivel. A halálos fenyegetés immár érvényes, ha nem engedelmeskedik a felnőtt gyerek a törvényeknek, halálnak halállal kell halnia. És mivel a hatalom tiszteletlen az egyén érzéseivel, gondolkodásával, természetével szemben a gyerek egy olyan világba születik bele, amely törvényszerűen megrontja, teszi szolgává, és köti gúzsba az egész életét.

De a kiválasztás és szövetség ígéretének teljesítése is félrevezető. Az ígéret ugyanis az atyáknak adatik, és akik Mózes története szerint valóban eljutnak a tejjel és mézzel folyó földre azok ott se voltak sem a kiválasztásnál, sem a szövetségkötésnél. Ugyanis a nép állítólag még negyven évet bolyongott a pusztában, ez alatt a szövetségkötést végző atyák többnyire kihaltak, vagy egyenesen használhatatlan aggokká váltak, utódaik pedig úgy jutnak a földhöz, hogy sem a kiválasztásban, sem a szövetségkötésben szerepet nem játszottak. Innentől kezdve az Ismeretlen Intelligencia uralkodása felettük már jogtalan, azaz mondvacsinált joggal indokolt, mert milyen szövetség az a világon bárhol, amit valaki atyjával „önként” megkötnek (jól tudjuk, hogy az „önként” itt egy kiszolgáltatott helyzetbe szorított nép döntése), de a szövetségbe önként nem lépett tagokra (az utódokra) nézve már kötelező? A jogtiprás óriási, de ellenvetést a nép többé nem tehet. A szövetséget nem a jogosság, hanem a gyermek körülmetélése biztosítja, ha valaki nincs körülmetélve, kivágattatik, ha pedig körül van metélve, a törvény minden betűje vonatkozik rá, és a halálos fenyegetés bármilyen szabad, értelmes vagy lélekkel teli magatartás esetén a feje felett a levegőben lóg. A szabad ember Izraelben többé nem létezik, csak a szolga, aki egyedül arra lehet büszke, ha törvénytisztelete jutalmául bőségben és jólétben élhet, és a törvény urai megvédték minden ellenségétől. Az életcélok a felhalmozásban fogalmazódnak meg, a gazdagságra való törekvés alapelv, mert a bőség az Ismeretlen Intelligenciával való békességet bizonyítja, a szükség, a nyomor pedig a haragját. Az értelem és bölcsesség ellenség, a bölcsesség ott kezdődik, ahol az Ismeretlen Intelligenciától való félelem befolyást vesz az emberen. Salamon pontosan így fogalmazza meg ezt a bölcsességet:

 

 Példabeszédek 9:10:

A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme.

 

És távolról sem az igazság ismerete.

Az igazság ugyanis hasonlóképpen alá van rendelve a törvény meghatározásainak, aki, vagy ami olyan elveket, nézeteket fogalmaz meg, amely nem egyezik a törvénnyel az hamis próféta, vagy hamis isten imádója és halálos ítélet vár rá.

A lélek szerinti magatartás pedig egyenesen kárhozatos valami. A szeretet, a könyörület, az irgalom korlátozott mértékben szabályozott, ezek előtt járó és legfontosabb főelv ugyanis a bosszú, és a hatalom tisztelete. Nem a léleknek, hanem a haragnak és gyűlöletnek ad táptalajt Mózessel indított szellemiség, és nagyobb szempontok egy döntésben, mint a szeretet. Hogy Mózes fontosabbnak tekinti a hatalomnak való engedelmeskedést a felebaráti szeretetnél mutatja az a mészárlás, amit a Sinai hegyről való lejövetel után a nép között rendezett:

 

 2 Mózes 32,27:

És szólt nekik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindegyikőtök kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és ki-ki ölje meg az ő atyjafiát, barátját és rokonságát.

 

 Mózest nem érdekelte, hogy családtagokat, rokonokat és barátokat ölet meg, akik között volt szeretet, de - az egyébként könnyen cáfolható - tévhitük miatt mégis mind leölette. Ha a törvénytisztelet, és az engedelmesség Mózes parancsainak már megkérdőjelezhetetlen volt, akkor azt a sajátjának, a népe fiának, felebarátnak tartotta, aki ellen megtiltott minden ellenséges indulatot:

 

 3 Mózes 19,18:

Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat.

 

A kiadott felebaráti szeretetre vonatkozó parancsát akárhogy próbálják keresztények fontosabbnak tekinteni Mózes törvényeinek zöménél, Mózesnél a parancsolat elhangzása ellenére is háttérbe volt szorítva. A felebarát és ellenség közötti különbséget Mózes a törvényhez való hozzáállásból mérte le, a felebarát szeretete és az ellenség gyűlölete Mózesnél hatalmi szempontoktól függött, és engedelmesség mértékét jelentette. Ha tehát valaki engedelmeskedett a parancsolatainak az szerette az Úristent, az felebarát, aki nem engedelmeskedett, az pedig gyűlölte, az gonosztevő és ellenség, nem pedig a népe fia, ez a vonás már a tízparancsolat elhangzásakor is jelentkezik. A Mózes tehát felebaráti szeretetük mélységére való tekintet nélkül, vizsgálódás kihagyásával mészároltatta le az aranyborjút imádó embereket, amely egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a felebaráti szeretet miként értékelendő, ha a hatalomnak való engedelmeskedés hibázik.