A szövetség ládáját Mózes az Ismeretlen Intelligencia hihetetlenül pontos igényének leírása alapján készítette. Az utasítások olyan részletesek, mintha a ládának azon kívül, hogy a Sinai hegyen kötött szövetség bizonyítékainak (két kőtábla, amit „Isten ujja” írt meg: 2 Mózes 32,16; 5 Mózes 10,4) hordozásán kívül más feladatokat is el kellett volna látnia. Ez a feladat pedig az Ismeretlen Intelligencia távollétében a kapcsolat fenntartásához szükséges párbeszéd biztosítása.

 

 2 Mózes 25,16-22:

És a bizonyságot (a két kőtábla), a melyet néked adok, tedd a ládába.

Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút és másfél sing széleset.

Csinálj két Kerubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat a fedélnek két végére.

Az egyik Kerubot csináld az egyik végére innen, a másik Kerubot a másik végére onnan: a fedélből csináljátok ki a Kerubokat annak két végén.

A Kerubok pedig terjesszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet; arcaik egymás felé legyenek; a Kerubok arcai a fedél felé forduljanak.

A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, a melyet adok néked.

Ott jelenek meg néked és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kerub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.

 

A hiedelem, hogy az Ismeretlen Intelligencia ott lakozik a Kerubok között még évszázadok teltével is megjelenik az írásokban:

 

 2 Sámuel 6,2:

És felkelve, elment Dávid az egész néppel együtt, mely vele volt, Júdának városába, Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névről, a Seregek Urának nevéről neveztetik, ki ül a Kerubok között.

 

És érdekes módon ebben a fejezetben arról is meggyőződhetünk, hogy az igen megszabott, előírásszerű elkészítése után, a „bizonyságok” belehelyezését követően a láda különleges tulajdonságokat vesz fel. Elektromos tulajdonságát az előírásoknak nem megfelelő kezelés közben csapások leírása mutatja, amikor Dávid elvitette a ládát Abinádáb házából, halálos szerencsétlenség történik:

 

 2 Sámuel 6,6-7:

És mikor Nákonnak szérűjére jutottak, kinyújtotta Uzza a kezét az Isten ládájára, és megtartotta azt; mert az ökrök félremozdították.

Ennek okáért felgerjedt az Úr haragja Uzza ellen, és megölte ott az Isten vakmerőségéért: és meghalt ott az Isten ládája mellett.

 

Ezen kívül a láda beszél, és úgy tűnik hall is.

 

 4 Mózes 7,89:

Mikor pedig bement Mózes a gyülekezet sátorába, hogy szóljon ő vele, hallotta annak szavát, a ki beszélt vele a fedél felől, amely van a bizonyság ládáján, a két Kerub közül; és szólt hozzá.

És szólt az Úr Mózesnek, mondván…

 

Különösen árulkodóan van leírva a láda beszélgetős jellege Sámuel történetében. Amikor Silóban volt a frigyláda, Éli és Sámuel tartózkodott a közelében, a láda ismét megszólal, és Sámuelt hívja. Sámuel többször azt hiszi, hogy az öreg Éli hívja, míg végül a papnak eszébe jut, hogy talán az „Úr hívja”, és utasítja Sámuelt hogy figyeljen oda.

 

 1 Sámuel 3,8-9:

És szólította az Úr harmadszor is Sámuelt; õ pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket.

Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, ezt mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elment azért Sámuel, és lefeküdt az ő helyére.

 

A kontaktus sikerül, az írás meg is jegyzi, hogy a régóta nem jelentkező Ismeretlen Intelligencia megint megszólalt Silóban:

 

 1 Sámuel 3,21:

És az Úr kezdett ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által.

 

A kontaktus természetesen a szövetség ládájához kötött:

 

 1 Sámuel 4,4:

Elküldött azért a nép Silóba, és elhozták onnan a Seregek Urának frigyládáját, a ki ül a Kerubok felett.

 

A szövetség ládája tehát nem csak a bizonyságok tároló ládája volt, hanem funkciója volt, nagyon fontos feladatot látott el, mégpedig az Ismeretlen Intelligencia távollétében kapcsolatot biztosított közte és a nép fölé rendelt képviselők között. A szövetség ládája tehát beszél. Pontosan úgy, ahogyan a prófétával egy közvetlen találkozás alkalmával már megismertük. Megint látunk tehát egy technikai berendezést, amely nélkül ez a párbeszéd az Ismeretlen Intelligencia távollétében nem lenne lehetséges,

 

Ez a kapcsolat ugyanis a prófétákkal olyan, mintha egy asztalnál ülve, társalogva vennék az üzeneteket, és megbeszélnék a jövő heti eseményeket, majd megkapják az utasításokat. Az üzenetek kerek, érthetően fogalmazott, hangos és stílusos volta feltételezi, hogy a forrás tárgyi, tehát olyan alaktól, személytől ered, akit a próféta szemmel lát, és füllel hall, és akinek van stílusa, fel se merülhet a lélek megérzésének és a szellem megértésének homályossága, vagy egy sugalmazás gondolata. Az ilyen közvetlenség csak az Ismeretlen Intelligencia és a prófétái közötti kapcsolatra jellemzőek.

Nem mindegyik próféta próbálja leírni ennek a kapcsolatnak a hogyanját, Mózesnek fel kell mennie a hegyre, később a szövetség ládája elé kell állnia, mikor megkérdezi az Urát valamilyen fontos döntés felől, és amihez senki másnak nem volt engedélye a közeledésre.

 

 4. Mózes 3,38:

A hajlék előtt keletre, a gyülekezet sátora előtt napkelte felől, Mózes, Áron és az ő fiai járjanak tábort, a kik felügyelnek a szenthely szolgálatára, és Izráel fiainak ügyeire; ha pedig idegen járulna oda, haljon meg.

 

Annak szándéka, miszerint titokban kellett tartani a sátoron belül, a szövetség ládájába rejtett, vagy a Kerubok szárnyai között takargatott technikai eszközt, sejtetni engedi, hogy a jelenség könnyen leleplezhető lehetett, és ezért gondosan kellett ügyelni a látszatra. A kapcsolat az Ismeretlen Intelligenciával a Szent Sátoron belül a szövetség ládájával és a Kerubokkal együtt volt biztosítva, a tömeg távoltartása megfélemlítő csapásokkal, „tűz pusztításával” könnyen megvalósítható volt.

 

Ezékiel leírása pedig kiválóan jellemzi a találkozás fizikai megvalósulásának részleteit. Vélhetően Ezékiel volt az utolsó személy, aki közvetlen találkozást tapasztalt meg az Ismeretlen Intelligencia jelenségével. A prófétizmus ugyanis erre az időre már összekavarodik olyan Istenről alakított nézetekkel, amelyek valódi istenismereti forrásokból, tehát lélek és szellem általi élményekből, megtapasztalásokból származhatnak, és amelyek már Jézus tanításában erőteljesen ki vannak domborítva. Mózes elképzeléseitől megtisztítva jelennek meg. A prófétai anyagban azonban mindez szűrve, és a kialakított képviseleti hatalom alátámasztására jelenik meg, mint például a szív és az elme tartalmi fontosságának elferdítése a hatalom törvényeitől való függés alátámasztására, vagy az áldozat fontosságának alábecslése hasonlóképpen a törvénynek való engedelmeskedés biztosítására.

Jeremiás például ezt írja:

 

 Jeremiás 31,33:

Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.

 

A keresztény írástudás sokszor a törvény fogalmát szimplán lecseréli a szeretet parancsolatára. Kénytelen, mert ellentmondásba keveredik az irgalmasság és a megbocsátás törvényekkel alá nem támasztható döntéseivel, továbbá, hogy a prófétai kifejezéssel az új szövetség elméletét előre megmondott jövendölésként tüntesse fel. Holott itt nem a szeretet fogalmazódik meg, hanem a nép szolgai szerepének, a törvény előírásainak szívből való engedelmessége. Lehetséges, hogy Jeremiás írásába lelki vonatkozású rész került, és az eredeti gondolat valóban a szív szeretetére és az elme igazság tartalmára vonatkozhatott. Sajnos ennek alátámasztására a kezünkben levő írásanyag nem ad elég bizonyítékot, hiszen a megmaradt anyag a hatalom törvényei és az egyén engedelmessége közötti függés önkéntességét fogalmazza már meg, amely lehetett akár az Ismeretlen Intelligencia álma is.

 

Hasonlóan gyanúsan fogalmazódik meg az áldozat jelentőségének kisebbítését megfogalmazó gondolatok is a prófétáknál:

 

 1 Sámuel 15,22:

Sámuel pedig monda: Vajon kedvesebb-e az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Íme, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!

 

 Hóseás 6,6:

Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.

 

Fenti idézetek megnyitották a lehetőséget ahhoz, hogy a zsidó írástudás a templom elpusztításának ürügyén teljes mértékben eltörölje az áldozások Mózesben előírt követelményét. A Mózestől való elhajlás kialakulása azonban jól látható. Sámuel hajlandó letenni az áldozásról, ha a törvénynek való engedelmesség forog kockán, Hóseás pedig már a törvénytől is függetleníthető lelki és szellemi követelményekkel (szeretet és ismeret) képes szembeállítani az áldozások előírásait. Amikor az istenismeretben már összezavarodik a Mózestől megismert fellépés a személyes átélés cáfolatainak a nézeteivel, és minél hangsúlyosabban fogalmazódnak meg az élő Istennel kapcsolatos észrevételek, annál komolyabb vihart aratnak a hagyományos nézetek védőivel. A mai judaizmus már eljutott oda, hogy nem tart igényt az égőáldozatra, nem kövezi meg a házasságtörőket, igen visszafogta magát a halálos ítéletek meghozatalában, előtérbe került a megbocsátás fontossága, ami az élő Isten valódi szándékai felé való közeledést mindenképpen jelentheti. Ám jelenti a Mózes előírásaitól való elhajlást is. A mai rabbikat Mózes vélhetően azonnal megköveztetné, és hamut szórva a fejére sírna a nép vezetőinek elhajlásától.

 

Mindez azért lehetséges, mert időközben eltűntek a próféták. A nagy próféták Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel után, akinél még közvetlen találkozás leírását is találunk az Ismeretlen Intelligenciával, a kisebb próféták következnek. Ezeknek az írásában azonban inkább a stílus marad meg és a hangvétel, a megszokott modorban való hozzáigazítás a törvényekhez, amelyek eredete nem feltétlen származtatható közvetlen vagy technikai eszközön keresztül szerzett információhoz, a modort a képviselő papság alaposan megtanulhatta. És az írások átszerkesztését, illetve az elfogadhatóság szintjére való emelés képességét is. Mintha a képviseleti hatalom magára maradt volna, az Ismeretlen Intelligencia elhallgatott, a szövetség ládája eltűnt. Nabukodonozor, amikor i.e. 597-ben elfoglalta Jeruzsálemet, a szövetség ládáját már nem tudta elvinni, a láda nem szerepel azon a listán, ami az elvitt tárgyak leltárát írja le. A láda eltűnt, a hang elhallgatott. És többé nem is kerül elő. Az elkövetkező századok prófétái olyan gyengék, hogy a zsidó írástudás kénytelen lezárni a próféták idejét, elkészíti a zsidó kánont, és a próféták helyét és szerepét átveszi az írásmagyarázás. Megszületik a Talmud, amely inkább bölcselkedéseket tartalmaz a korábbi írások alapján, és a zsidó vallás meghatározó tanításává válik.

Jézus abban az időszakban születik, amikor a próféták már rég elhallgattak, ellenben vártak egy általuk megjövendölt messiást, és annak a virágzó korát, a viták a zsinagógákban hevesek, a vallási hatalom pedig a legtöbb mózesi törvényt, rendelkezést akár a fordítottjaként is képes magyarázni.