A túlélésért küzdő egyén alapvetően két jelzés alapján dönt környezetével való viszonyának alakításában, egyik a félelem, a másik pedig a szükségletei. A félelem annak a realitásnak a tényét jelzi, melyben a környezet túlereje veszélybe sodorja az egyén létét, a szükségletei pedig annak igényét jelzik, mely az egyén létfennmaradásához feltétlenül kellenek. A hatalom pontosan ezeken az utakon keresztül próbálja befolyásolni az egyén viselkedését, azaz megfélemlít, és büntet, avagy ígérget és jutalmaz. A befolyásolás tehát nem más, mint a törvényeknek való engedelmeskedés biztosításának a módszere, ezeket biztosítékokat fogalmazza meg a törvény ítéletekben. Az ítélet annak a mértéke, amelyet a normaként megszabott törvény betartójának a hatalom jutalomban, valamint a törvény megszegőjének büntetésben fizet, a jutalom az egyént „áldásként”, a büntetés pedig „átokként” éri. A törvény és az ítélet egymástól elválaszthatatlan fogalom, mert míg a törvény megszabja azokat az előírásokat és tiltásokat, amelyeket a normaként támasztott magatartáshoz az egyénnek be kell tartani, az ítélet az olyan ösztönző eszköz, amellyel ezt az engedelmeskedést a legnagyobb valószínűséggel elérni tudják. Persze az ítélet mértéke függ a befolyásolás mértékétől, minél kevésbé hajlandó tisztelni a hatalom az egyén szabadságát, annál komolyabb mértékben fizet a törvény felé mutatott tiszteletéért vagy tiszteletlenségéért. A törvény, mivel a hatalom eszköze, a legteljesebb megvalósulása csakis az egyén szolgai megadásában érhető el. A szolgává vált ember függetlenül képességeitől és adottságaitól, igényeitől és szükségleteitől, annak megfelelően viselkedik és cselekszik, ahogy a törvények előírják, konfliktushelyzet esetén pedig a törvény előírása vagy tiltása mellett dönt többnyire a saját ártalmára, különben bűnösök és gonosztevők közé számlálják, a nekik kijáró fizetség fenyegetésével.

A törvény tökéletes eszköze annak, hogy a törvény alá vetett személy ne a saját és környezete szükségleteinek és képességeinek felismerésével, összevetésével, és megértésével döntse el alapvetően cselekedeteinek irányát és tartalmát, hanem a hatalomtól való félelem függésében és a hatalom biztosította ígéretek reményében tervezze el és alakítsa ki. A feladatok jellege, az elvégzendő munka, így erősen eltorzul, és jobban tudja tükrözni a hatalom érdekeit, mint az alá vetett emberek szükségleteit és igényeit. A törvény tehát félrevezeti annak ellenére a törvény alá vetett emberek tevékenységének irányát, hogy esetleg saját állítása szerint azoknak az érdekeit próbálná képviselni, de mivel az emberek döntése nem az általuk felismert szükségszerűségből fakad, hanem a törvények által szabályozott keretek mozgásteréből, így valójában egy összeütközés keletkezik a törvény által képviselt érdekek és a törvény alá vetett emberek érdekei között.

A jó és rossz tudása itt már régen elvesztette eredeti feladatát, az önkifejezés szükségességét, az őszinte megnyilatkozást, a nyílt viselkedés ártatlanságát, eszközzé válik a hazugságok kezében, melyben a „jó” és a „rossz” fogalmai teljes átminősítést szenvednek azoknak az érdekeknek megfelelően, amelyek a „jót” és a „rosszat” törvények és szabályok formájában megállapítják, lényegében a hatalom elsődleges eszközévé válik. Az tévedés, hogy azt hisszük, hogy a hatalom legfontosabb eszköze az erőszak vagy a pénz, szó nincs róla. Ezt a feladatot valójában a „jó és rossz tudása” látja el, amely akármilyen eszközt, fegyvert, pénzt, ideológiát, vallást annak érdekében fordít egyik vagy akár vele ellentétes irányba, amelyet a „jó és rossz tudásán” keresztül célul, normaként, feladatként, tervként kitűzött, áldást vagy átkot, bőséget vagy félelmet ígérve a célba vett terület érdekeinek megfelelően. Mindenképp azt próbálva elhitetni, hogy értékrendszere megvalósításával, teljesítésével biztonságot, bőséget, boldogságot érünk el. Hogy megvalósulása közben egyes tételei sorra vereséget szenvednek az élet próbáin, természetesen hitelességét rontja az uralkodó értékrendszerbe vetett bizalomnak, míg bizalmi válságba kerül, módosításokba fogunk, lázas tevékenységbe, akár újabb értékrendszer teremtésébe, amelyekből ugyanúgy hiányzik az élet, a megértés, és az igazság, mint a bizalmát vesztett értékrendszernek, és csak az összeütközéséket növeljük. Mind addig, amíg a „jó és rossz tudásának” mechanizmusát nem értjük meg, annak hatalommal, törvényekkel, félelemmel való kapcsolatát nem tárjuk fel, csak kalitkáink módosítását, csinosítgatását, vagy új kalitkák készítését teremtjük meg, mely csak az ember szabadságának megfosztásán keresztül képes valamiféle célt elérni.