Mózes alatt immáron nem csupán egy személyt, hanem egy fogalmat kell értenünk. Egy szemléletet, amely a jó és gonosz fogalmaival operálva egy törvényekkel kikövezett hatalmi rendszert kovácsolt össze, amely összes fogalmunkat a jóról és rosszról a feje tetejére állította. Mózes úgy szabadít, hogy eredményeképp szolgává tesz, úgy kegyelmez, hogy közben kegyetlen, úgy védi az életet, hogy közben elveszi az életet, és mindezt egy központi hatalom kialakításának érdekében teszi. Mózes ma tehát egy szemlélet, a törvényalapú világuralom szerkezeti kialakításának és felépítésének elmélete, eszköze a büntetés és jutalmazás, félemlítés és megfizetés, függetlenül attól, hogy időközben ezek a fogalmak átalakultak börtönre, pénzbüntetésre, pénzbehajtásra vagy bérezésre. A szemlélet terjed, és egyre erősebb, lehet, hogy ma nem Mózesnek hívjuk, hanem büntetőtörvénykönyvnek, államapparátusnak, végrehajtó és ellenőrző intézménynek, az ítéletet pedig pénzügyi befektetésnek, vagy adónak, az emberiség egyre zavartabb, és tanácstalanabb az érthetetlen pusztulás előtt. Mózessel az emberiség egy olyan mérgező nyilat kapott, amelynek sebe egyre mérgesedik, elfertőzi a szervezetet, és mint a rák, hatalmába keríti a testet, míglen a tagjai elsatnyulnak, a bőre kifakul, élete pedig vértelenné válva a méreg egészen megöli.

Nem mehetünk el a folyamat mellett anélkül, hogy egy kis figyelmet nem fordítanánk a megértésére. A búza közé vetett konkolymag egyre terjed, szaporodik, és lassan nem lesz kenyérre való termés, hogy éhen ne haljon az emberiség. Nem az embert kell irtani, hanem a szemléletet kell megérteni. Jézusnak a tanítása a búzáról és az ellenség vetette konkoly magjáról eredetileg a fertőző szemlélet megértésére utalt, hiszen a felnevekedett vetésben már látható a különbség, és amit végül tűzre kell vetni, az nem az ember, hanem a jól megítélhető konkoly-szemlélet. Mózes országában a büntetés és a jutalmazás a hatékonyságot növelő erő, de Mózes nem értette meg, hogy a tisztesség és erkölcsösség nem lehetséges olyan országban, ahol a félelem és a haszon, uralkodó szempont. A büntetés és jutalmazás valóban hatékony szabályozó erő, de az általa teremtett rendben azok kezébe kerül a hatalom, aki a nagyobb ajánlatot teszi a megfélemlítésre, vagy a legnagyobb haszon megszerzésére. Ezt Mózes nem tudta azzal kiküszöbölni, hogy az Úristen nevében teszi és a legmagasabb hatalom oldaláról kívánt megszólalni, ellenkezőleg tovább mérgesített a helyzeten, és mintát alkotott a hatalommal való szembenállás erőszakos kezelésére és az erőszak törvény általi igazolására.

Nem mondhatjuk, hogy ma létezne ország, amely ne tartalmazná rendszerében a „Mózes szemléletnek”, a mindenható, mindentudó és mindent látni akaró törvényuralmi rend elképzelésének enyhébb vagy erősebb változatát, és ezzel ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, amelyeket az ószövetség leírásaiban, Izrael történeteiben jól kivehetően tanulmányozhatunk. Ha ezek a hibák olyan súlyosak, hogy az emberek közötti megosztások, konfliktusok, meg nem értés, és boldogtalanság forrásait szolgáltatják, akkor változtatás nem lehetséges ennek a folyamatnak megértése nélkül, Jézus felkínált egy alternatív megoldást, amit Isten Országának hívott, és amit képtelenek vagyunk addig teljes erejében megérteni, amíg Mózest, a prófétáival együtt el nem vetjük. Jóllehet Jézust a Mózes szemlélet hívei meggyilkolták, de tanítása felett nem voltak képesek már hatalmat szerezni. Egy dolgot tehettek, megzavarták a búza fejlődését a közé vetett konkollyal, de a vetés felnövekedett, és meglátszik a konkoly a búza között. Itt az aratás ideje, és a konkoly kévékbe kötése, elvetése, hogy a búza végül bekerülhessen az Isten Országának csűrjébe.